Kapcsolat

Társszerkesztőt keresek! Ha szeretnél kultúráról, művészetről írni, akkor jelentkezz!

A kreativitás

A művészet alapjának ekinthetjük a kreativitás. Hogy mi is az? Olvasd végig a cikket!

A kreativitást alkotókészségnek is szokás nevezni. Lehetővé tesz egy bizonyos szintű alkotást, és amellett még viselkedésben, magatartásban is megnyilvánul.

Az alkotás nemcsak ott van jelen, ahol az ember nagy történelmi jelentőségű műveket teremt, hanem mindenütt, ahol az ember elképzel, kombinál, változtat, valami újat teremt.

Jellemzői a kreatív személyiségnek:

  • az önmegvalósítás szándéka, önkifejezési akarat

  • pozitív én-kép, magabiztosság

  • pszichológiai biztonság

  • a személyiség szabadsága, a korlátozások elleni védekezés

  • a környezet tökéletesítésre, konstruktív megváltoztatására való törekvés

  • nonkonformitás

  • a korlátozások, kötöttségek, szabályok nehezen tűrése, illetve ha ezeknek értelmét nem látja, lázad, tiltakozik ellenük.

  • Megismerési vágy

  • kíváncsiság

A kreatív ember általában jobban észreveszi a problémákat, s megkísérli megoldani azokat. szembekerül kényelmesebb környezetével.

Az első szint már óvodáskorban jelentkezik, és az egyén vagy tanulók egyre magasabb szintekre juthatnak el.

A kreativitás az, hogy nem rutinszerűen oldunk meg egy feladatot vagy problémát, hanem új megoldásokat keresünk, új utakat.

Az iskolákban legtöbbször a bal agyféltekét fejlesztik, mára azonban különböző feladatokkal igyekeznek serkenteni a gyerekek jobb agyféltekéjének működését is. A gyerekeknek pl mesét kell írniuk, rajzolniuk, plakátokat kell tervezniük stb.

Bár a kreativitás valóban fontos képesség, nem mindenkinek kell a munkája során kreatívnak lennie.

A kreativitás a két agyfélteke összekapcsolásával növelhető leggyorsabban.

A bal agyfélteke felelős például a beszélt és az írott nyelv, a logika, a számolási képességekért. A nyugati civilizásióban ma kifejezetten egy “bal agyféltekés világban” élünk: osztunk, szorzunk, számolunk, időpontokra rohanunk nap mint nap, rengeteget kommunikálunk személyesen, telefonon és az interneten és hatalmas mennyiségű képi és verbális kommunikációt fogadunk be (internet, tévé, reklámok…) és próbálunk feldolgozni, raktározni, megítélni, alá-fölérendelni.

A jobb agyfélteke felelős ezzel szemben a mai felfogás szerint “elvontabbnak” nevezhető dolgokért, a mintázatok és formák felismeréséért, az arcvonásokra való emlékezésért, a művészetek értékeléséért, a humorért, a zenéért, a táncért, a képzelőerőért és a térbeli képességekért.

Kresley Cole: A sötétség démona - könyvajánló

Volt szerencsém e-book-ban elolvasni a Bookandwalk jóvoltából Kresley Cole egy ismételten szórakoztató írását. A sötétség démona éppen ugyanolyan jó könyv, mint amilyenek Cole korábbi írásai is.
Már nagyon régóta szerettem volna elolvasni a sötétség démonát, mivel minden alkalommal, mikor a A halhatatlan alkonyat után sorozat egy újabb kötetét megjelenteti a kiadó, már tűkön ülök.
Ezúttal Malkom és Carrow történetét ismerheti meg az olvasó. Malkom félig vámpír, félig démon, Carrow pedig boszorkány, aki mások boldogságából nyeri az erejét. A fordulatok egymást követték. Közben pedig pontosan lehetett tudni, hogy a kötet végén ismét feltűnik a ,,boldogan élünk amíg meg nem..." befejezés. És ez így is van jól. 
Malkom azt a fajta férfiasságot testesíti meg, amit csak Cole és talán Ward tud egyedül megszemélyesíteni a paranormál-romantika kategóriában. De nem viszi túlzásba, ezt a neandervölgyi stílust. Finoman árnyalt szereplőként egyértelműen ő lesz mindenkinek a kedvence a kötetben. 
Carrow a nőiesség és a kedvesség képviselője, így a két oldal kiegyenlített.
Annak ajánlanám a könyvet, aki szeretne kikapcsolódni, elveszni egy varázslatokkal teli világban és megismerni azt, hogy a nők fejében milyennek is tűnik a tökéletes, mindent felemésztő szerelem...
Lássuk a fülszöveget: 
Kresley Cole – akinek regényei állandó szereplői a New York Times bestsellerlistájának – perzselően forró meséje egy vámpírvérrel fertőzött, kitaszított démonról és egy sebezhető, fiatal boszorkányról, akit a férfi megvéd mindenkitől – ha kell, még önmagától is. EGY VESZÉLYES DÉMON, AKINEK NEM KÉPES ELLENÁLLNI… 
Malkom Slaine: kínozza sötét múltja, gyötri a vámpíréhség, a védelmét élvező zöld szemű lány pedig a pusztulás szélére sodorja. EGY ŐRJÍTŐ BOSZORKÁNY, AKIT A MAGÁÉNAK AKAR… 
Carrow Graie: elrejti a bánatát, csak a következő bulinak és csínytevésnek él. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kínlódó harcossal, aki érdemes rá, hogy megmentsék. ÖSSZEZÁRVA EGY RETTENETES BÖRTÖNBEN… Ahhoz, hogy Malkom és Carrow túlélje a kalandot, a férfinak szabadjára kell engednie a benne rejlő démont és vámpírt. Vajon amikor Malkom azzá a rémálommá változik, amelytől a saját népe is retteg, elveszíti-e a nőt, akiért teste-lelke eleped?
Kiadó: Ulpius-Ház Könyvkiadó KFT:
Oldalak száma: 458
Borító: puhatáblás, ragasztókötött
Kiadás éve: 2013
Fordító: Medgyesi Csilla

J. Kenner: Forró rabság - könyvajánló

Mikor nekikezdek egy könyvnek, mindig nagy a lelkesedésem. Persze van, hogy ez csökken, de elmúlni nem szokott teljesen. Mert ha már elkezdek egy könyvet, azt szeretem is befejezni.
A Forró rabság-ot a könyvtár egy eldugott polcán találtam meg, bár lehet jobb lett volna, ha visszateszem a többi kötet közé. Kezdetben nagyon tetszett a történet. Damian és Nikki megismerkedése, az akt ötlete mind olyan területek, amelyekből rendkívül jó könyvet lehetne írni. De az írónő azt gondolt,a hogy jobb, ha lekoppintja a Szürke ötven árnyalatán.
Innen a távolból üzenném neki, hogy HIBA volt. Csupa nagy betűvel. Mert az elején tanúsított eredetiség hamar kikopott a regényből, és egy olcsó utánzattá vált. Bevallom a felétől már csak szenvedtem vele.
Alig vártam, hogy vége legyen. És hogy miért folytattam? Adtam egy utolsó lehetőséget arra, hogy valami nagy durranás, valami váratlan fordulat legyen benne. De ebben hiába reménykedtem.
Ami még pluszban nem tetszett, az a trágárság. Vannak helyzetek, mikor megengedett az, hogy valaki a nyelv ,,szebbik" oldalát használja, de könyvekben ez igen ritka eset. A Forró rabság tele volt olyan szavakkal, amit értelmes, intelligens ember nem használ már a megismerkedés első percétől kezdve.
És bár tudom, hogy sorozatról van szó, így nem lehet befejezett a könyv már az első részben, de attól még ennyi elvarratlan szálat sem kellett volna hagyni benne.
Na jó, kimérgelődtem magam...
Szóval már csak a fülszöveg van hátra, ami talán érdekesebb, mint az egész könyv egyszerre....
Fülszöveg: 
A Stark-trilógia első része
Egy férfi, aki mások szenvedélyével játszik…
Egy nő, aki belemegy a játékba, de nagy árat kér érte…
Damien Stark sportolóból lett milliárdos, akinek nem sokan mernek nemet mondani.
Nikki Fairchild az egyetlen nő, aki felkorbácsolja a szenvedélyét.
Milyen titkokat rejteget Niki, az egykori szépségkirálynő?
És milyen démonok üldözök Starkot?
Ki bírja tovább ezt a kíméletlen játékot?

Olaszország... te csodás!

Ízelítőt olvashattok Olaszország csodáiról és nevezetességeiről, melyeket mindenképpen meg kell néznie annak, aki ellátogat a ,,csizmára".

Tiziano, Tintoretto, Veronese, Caravaggio, Bernini.... Olyan művészek nevei ezek, amit ha említünk, azonnal Olaszország végtelenbe nyúló műalkotás-tengere jut eszünkbe. Na meg a pizza, a spagetti és a hatalmas zöld területek. Azonban vannak olyan helyek, amiket bűn volna kihagyni, ha ellátogatunk egy időre a csizmára.

Lássuk, mik is azok!

Velence: ezen belül is a Szent Márk tér, ahol mindenképpen etesd meg a galambokat. Hangulatos sikátorokban sétálhatsz, és nem csak szerelmesek, de családok is jól érezhetik magukat. Hátránya, hogy egy ténylegesen drága város, nem csak az ételek, de szuvenírek, a szállás, és a belépők terén is.

Róma: ezen belül is a Kolosszeum. Amfiteátrum volt egykor, ami gladiátorok, rabszolgák, foglyok harcának adott helyet. Befogadóképessége 50.000 fő. Ideális turisztikai csomópont, és a kis vásári bódékban hamar beszerezhető 1-2 mini-kolosszeum, ami a rokonok, barátok számára tökéletes ajándék. Rómában gyönyörű terek vannak: Piazza del Popolo, Piazza Navona. És amit még érdemes megnézni Rómában, az a Pantheon. Az ókori remekmű egész évben látogatható. A mennyezi kupola beengedi a fényt. Az összes isten tiszteletére építették, ahogyan ezt a neve is mutatja.

Pompeii: az eltemetett város. Legalábbis egykor az volt, mikor a Vezúv kitörésekor hamu és láva borította el az egész területet. Ma viszont már olyan, mintha megfagyott volna az időben.

Pisa: azon belül is a ferde torony. Olyan ez, mint a franciáknak az Eiffel torony. Valójában ez egy harangtorony. Az építés a harmadik emeletnél kezdet problémássá válni. Ferdülni kezdett az épület az agyagos talaj miatt. Egy évszázaddal később, mikor folytatni kezdték az építést, a bajok elkerülése végett a mérnökök egyik oldalon magasabb falakat építettek. 54 méter magas, csigalépcsővel lehet feljutni a tetejére. Akkora azonban a látogatottsága, hogy csak akkor érdemes ellátogatni, ha kívülről szeretnénk megnézni,v agy online rendeltünk belépőjegyet.

Vatikán: Szent Péter Bazilika, Vatikán Múzeum, és vallás. A képek magukért beszélnek.

Milánó: a divat központja. Ez a város az, ami bemutatja, milyen kifinomult is az olasz kultúra

Impresszionizmusz-a pillanatnyi benyomások

Az impresszionizmus a 19.század legnagyobb művészeti mozgalma, és a művészet valamennyi ágára hatást gyakorolt. Leginkább a festészetre, a zenére és az irodalomra.

Édouard Manet felbukkanásával kezdődött az egész, aki újfajta látásmódjával megfestette a Reggeli a szabadban-t, és az Olympiát. Az impresszionizmus lényege, hogy megragadja a pillanatot, és azt közvetítse a világ felé. Az élmény vezette az alkotókat.

                                                               Reggeli a szabadban

 

                                                                      Olympia

Gyakoriak az olyan képek, melyek csak messziről jól kivehetőek. Ilyen, mikor apró színfoltokból áll a kép, hiszen messziről a szemlélő szemében összemosódnak a képek, és egy teljes egészet alkotnak. Nem hiába nem lelünk fekete színt ezeken a képeken. Céljuk az volt, hogy hanyagolják ezt a színt, vagy ha ez nem lehetséges, akkor legalább minimálisra csökkentsék a használatát.

A színek játékát leginkább a Roueni katedrálisról készült festménysorozaton látható.

Az irodalomban a líra, és a leíró próza volt ekkor a népszerű. Metaforák, szinesztézisek, érzéki benyomások tarkították a műveket. Jellemzője, hogy festményekhez hasonlóan érzékeljük őket.

Zenében egyértelműen Debussy-t kell megemlíteni az impresszionista zeneszerzők közül. Megragadja a természeti elemek, a szelet, a vizet, használja a benyomásokat. (Debussy-Tenger)